Telefon

+36 20 412 2992

E-mail

szakapolas@birilloangel.hu

Megjelenítve: 1 -10 / 16 eredmény

Kórházi fertőzések 2. rész – Sepsis

  

A kórházi vagy nosocómiális fertőzés következménye a sepsis (szepszis) köznyelven vérmérgezés.

Az egyre gyakrabban előforduló kórházi fertőzések (nosocomiális fertőzések) a modern egészségügyi ellátás egyik legnagyobb kihívását jelentik. E fertőzések nemcsak az egészségügyi intézményekben kezelt betegek számára jelentenek súlyos kockázatot, hanem az egészségügyi személyzet számára is.

Kórházi, más néven nosocomiális fertőzés olyan fertőzés, amely egy beteg szervezetében a kórházban való kezelés során alakul ki, és amely a felvételét megelőzően még lappangó formában sem volt jelen a szervezetében, utána fertőződik meg.

Kórházi fertőzések kialakulásának okai:

    A kórházi környezet különbözik az otthoni környezettől, és a betegek legyengült immunrendszere miatt az egészségügyi intézmények ideális helyszínt biztosítanak a fertőzések gyors terjedésére.

    A fertőzésekért különböző mikroorganizmusok/kórokozók a felelősek.

    Microorganizmusok

    A leggyakoribb kórokozók a következők:

    • Baktériumok:
      • Staphylococcus aureus (különösen a meticillin-rezisztens törzse, MRSA)
      • Escherichia coli
      • Pseudomonas aeruginosa
      • Clostridium difficile
      • Enterococcus faecium (különösen a vancomycin-rezisztens törzse, VRE)
    • Vírusok:
      • Cytomegalovírus
      • Hepatitis B és C vírusok
      • Influenza vírus
    • Gombák:
      • Candida spp.
      • Aspergillus spp.
    • Paraziták:
      • Giardia lamblia
      • Entamoeba histolytica

    A kórházi fertőzések egyik legsúlyosabb szövődménye a sepsis, köznyelven vérmérgezés.

    Olyan kórképről van szó, ahol már a gyulladásos reakciót elindító kórokozó azonosítása előtt meg kell kezdeni a gyógyszeres kezelést (ez általában antibiotikumos kezelés). A kórokozó azonosítását követően lehet célzott, antibiotikummal, illetve gombaellenes szerrel történő kezelésre váltani. A beteg szempontjából nagyon fontos, hogy minél előbb kórházba kerüljön, így megelőzve az életet veszélyeztető állapot kialakulását és javítva a túlélési esélyeket.

    De mikor is beszélünk vérmérgezésről?

    Sepsis/vérmérgezés

     A sepsis a szervezet válaszreakciója egy fertőzésre, amelyet a test gyulladásos válaszának túlzott mértéke jellemez. Ha a fertőzés a véráramba jut, akkor szisztémás gyulladásos válaszreakciót (SIRS) indít el, amely súlyos és életveszélyes állapothoz vezethet.

    A vérmérgezés különféle fertőzések szövődményeképpen alakulhat ki. Ezek a fertőzések leggyakrabban bakteriális eredetűek, de vírusos vagy gombás fertőzés is állhat a háttérben.

    A fertőzést okozhatja agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás, hasi fertőzési gócok, illetve sok vérmérgezéses eset mögött húgyúti fertőzések állnak.

     Az is gyakori, hogy elfertőződött sérülés tehető felelőssé a sepsis kialakulásáért. (Ezért fontos, hogy az állatharapással vagy egyéb módon szerzett mély, szúrt, spontán záródó sebeknél gondoljunk a vérmérgezés kialakulásának kockázatára, és gondoskodjunk a seb lehetőleg sebészorvos által történő megnyitásáról és kezeléséről. Az ilyen sérülésekkel mélyebb szövetekbe jutó kórokozók ugyanis a seb korai záródásával, felszaporodhatnak és a véráramba kerülhetnek.)

     Sajnos a beteg, kórokozókat a kórházban is elkaphat, amelyek sokszor katéter, infúziós kanül, mentén vagy a bőrön kialakult felfekvéseken át  jutnak a véráramba.

    Sepsis lefolyása

    Sepsis során a véráramba került kórokozók, és azok toxikus anyagcseretermékei kiterjedt immunválaszt váltanak ki. A fertőzésre adott túlzó válasz során lépcsőzetes reakciók indulnak el, amelyek során felszaporodnak a szervezetben a gyulladást, illetve egyéb káros folyamatokat, például véralvadást kiváltó molekulák. Pangás és ödéma alakulhat ki az érintett területeken, melyet a kis erek megnövekvő áteresztő képessége okoz. Oxigéngyökök keletkeznek, amik miatt szövetkárosító hatású és keringési problémák alakulnak ki, amelyek a szövetek egy részében oxigénhiányos állapothoz vezethetnek.

    A vérmérgezés különféle fertőzések szövődményeképpen alakulhat ki. Ezek a fertőzések leggyakrabban bakteriális eredetűek, de vírusos vagy gombás fertőzés is állhat a háttérben. A fertőzést okozhatja agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás, hasi fertőzési gócok, illetve sok vérmérgezéses eset mögött húgyúti fertőzések állnak.

    A betegség előrehaladott stádiumát súlyos septikus sokknak nevezzük.

    A súlyos sepsis során a vérmérgezést okozó alapbetegségen túl legalább egy további szerv érintett, a septikus sokk során pedig felborul a keringés: illetve immár több szerv működési zavara is kialakul. A kóros immunfolyamatok az idővel egyre több szervet és szervrendszert érintenek, mely komoly akár végzetes szövődményekkel járhat.

    A sepsis kialakulásáért például az alábbi kórokozók, felelősek.

    •  E. coli,
    • Staphylococcus aureus,
    •  Pseudomonas aeruginosa

    Sespsis tünetei különbözőek lehetnek:

    A vérmérgezés tünetei nagyban függnek a fertőzés eredetétől, illetve a betegség stádiumától.

    • Elfertőződött seb esetén gyulladás,seb körüli  vörösség,duzzanat jellemző.
    • A külső sérülés okozta bakteriális fertőzés átterjedhet a nyirokerekre, amely tipikusan vörös csíkok („vérmérgezés csík”) megjelenésével jár.
    • Egy idő után láz és hidegrázás jelentkezik; a bőr száraz és forró.
    • Ritka esetekben a testhőmérséklet kórosan alacsony; ez a betegség egy nagyon veszélyes formája.
    • A betegség előre haladtával megnő a pulzus, csökkenni kezd a vérnyomás, illetve hyperventillál (szaporán veszi a levegőt) a beteg.
    • Gyakori a szédülés, bágyadtság, aluszékonyság, kedvetlenség.
    • A betegség késői stádiumában zavartság is kialakulhat.
    • Súlyos esetekben szervelégtelenség, például a vesék vagy a szív működésének leállása.
    • Idős korban gyakori a legyengült immunrendszer, ezért náluk a betegség gyakran nem jár lázzal. 
    • Gyermekek, illetve csecsemők esetén pedig tipikus tünetek lehetnek a szédülés, zihálás, az elfehéredett, márványozott bőr, a láz (38°C) vagy nagyon alacsony testhőmérséklet (36 °C), illetve a folyamatos hányás, étvágytalanság, bágyadtság, aluszékonyság és kedvtelenség.

    Diagnózis:

    Az alapos fizikális kivizsgálás és a létfontosságú élettani funkciók folyamatos figyelemmel követése mellett laboratóriumi vizsgálatok is szükségesek a fertőzés jellegének meghatározásához.

    Az intenzív terápiát igénylő esetekben már a tünetek és a létfontosságú légzési és keringési funkciók változása által alkotott klinikai kép mellett felállítható a diagnózis.

    A kórokozó azonosítása mikrobiológiai vizsgálattal végezhető el. Ehhez vérből történő mintavételre van szükség, amit először a gyógyszeres terápia megkezdése előtt, majd pedig a kezelés alatt többször, ismételten vesznek le. A kórokozó kimutatása laboratóriumi körülmények között, tenyésztéssel lehetséges, ami időigényes folyamat.

    •  haemocultura, amely kimutatja a kórokozót a vérben.
    • szervfunkciók vizsgálata: vesefunkciós tesztek, májenzimek, illetve a lactát szint mérése, mivel a sepsisben a lactát szint emelkedett.
    • CRP (C-reaktív protein) és prokalcitonin szint is segíthet a gyulladásos válasz mérésében.

    Kezelés:

    Vérmérgezés esetén azonnali kórházi kezelésre van szükség.  Súlyos vérmérgezés fennállásakor elsődleges a keringési és a légzési funkció helyreállítása, stabilizálása, ami gyakran intenzív osztályos ellátást igényel.

    Ezzel egy időben szükséges a kórokozó ellen ható,

    • Antibiotikumok és antivirális szerek alkalmazása:
      A kórházi fertőzések kezelésében kulcsszerepet játszanak az antibiotikumok és antivirális szerek, azonban a gyógyszerek kiválasztása szoros orvosi felügyeletet igényel, különösen a rezisztens kórokozók esetében. Vénásan adott antibiotikum, illetve a gombaellenes kezelés mielőbbi megkezdése, amelyek célzottan kezelik a fertőzést
    •  Műtéti beavatkozások:
      Súlyos esetekben sebészeti beavatkozások is szükségesek a fertőzés forrásának eltávolítására.
    • A szepszis kezelése során nagyon fontos ezen felül a fertőzés forrásának (gyulladásos góc, például tályog) feltárása és kezelése, ez ugyanis nagymértékben megnöveli a gyógyulás esélyét.
    • Intravenózus folyadékpótlás a vérnyomás fenntartása érdekében.
    • Szupportív kezelés, például oxigén és a szervfunkciók támogatása.

    Mikor gyanakodhatunk kórházi fertőzésre?

    A kórházi fertőzések tipikus jelei közé tartoznak:

    • Láz és gyengeség a kezelés után, különösen akkor, ha a beteg állapota nem javul.
    • Sebgyulladás vagy fokozódó bőrpír a műtéti területen.
    • Bélpanaszok (például hasmenés) antibiotikumos kezelés alatt.
    • Légúti tünetek vagy fokozódó köhögés intubált betegek esetén.

    Ha egy beteg a kórházba történő felvétele után nem tapasztalt állapotromlást, vagy olyan tünetek jelennek meg, amelyek nem szokványosak az adott kezelési folyamatban, akkor érdemes a kórházi fertőzés lehetőségére is gondolni.

    Mi a teendő, ha kórházi fertőzés esetén?

    Ha egy beteg kórházi fertőzést kap, az első és legfontosabb lépés a fertőzés felismerése és megfelelő kezelés elindítása.

    • Az orvosi csapat felelőssége: a fertőzés gyors felismerése és a megfelelő kezelési protokoll alkalmazása.
    • Az egészségügyi intézmény felelőssége: biztosítsa a higiéniai és sterilizálási előírások betartását, valamint hogy felkészítse az orvosi személyzetet a fertőzések felismerésére és kezelésére.

    Amennyiben a fertőzés az egészségügyi intézmény hibájából következik be (például higiéniai szabályok megszegéséből), úgy a kórház felelősséget vállalhat. A jogi felelősség kérdését egyes országokban jogi keretek között vizsgálják.

    Kórházi fertőzések megelőzése:

    • Higiéniai szabályok betartása:
      A megfelelő kézhigiénia, sterilizálás és fertőtlenítés kulcsfontosságú a fertőzések megelőzésében.
    • Antibiotikumok ésszerű alkalmazása:
      Az antibiotikumok használatának szigorú szabályozása segíthet megelőzni a rezisztens kórokozók kialakulását.
    • Beteg elkülönítés/izolálás és kontaktuskorlátozás:
      A fertőző betegek elkülönítése, valamint a szoros érintkezés elkerülése csökkenti a fertőzések terjedését.
    • Oktatás és képzés:
      Az egészségügyi dolgozók rendszeres képzése és a fertőzés megelőzési protokollok alkalmazása alapvető.

    A jövőbeli kilátások – Kutatások és technikai fejlődés:

      A kórházi fertőzések elleni küzdelem folyamatos fejlesztést és szoros együttműködést igényel az egészségügyi intézmények, a kormányzat és a lakosság részéről. Az új kutatások és technológiai fejlődés segíthet csökkenteni a fertőzések előfordulását.

      A kórházi fertőzések megelőzésére és kezelésére irányuló kutatások folyamatosan zajlanak. Néhány ígéretes terület:

      • Új antibiotikumok és anti-mikrobiális szerek: Különösen a rezisztens törzsek, mint az MRSA és a VRE ellen.
      • Kórházi fertőzés megelőzési technológiák: Automatizált fertőtlenítő rendszerek és UV-fény alkalmazása a kórházi eszközök és helyiségek sterilizálására.
      • Vakcinák fejlesztése: Az új vakcinák segíthetnek megelőzni a súlyos fertőzéseket, például a Clostridium difficile vagy a Staphylococcus aureus által okozott fertőzéseket.
      • Molekuláris diagnosztika: Az új gyors tesztelési módszerek segítenek az antibiotikum-rezisztens kórokozók gyors azonosításában.

      A weboldalon megjelent információk nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot, minden eseten kérje orvosa szakvéleményét.

      Forrás:

      • https://www.cdc.gov – Centers for Disease Control and Prevention (CDC):
      • https://www.who.int – World Health Organization (WHO):
      • Kórházi fertőzések megelőzése és kezelése: Útmutató orvosoknak és egészségügyi szakembereknek – Magyarország, helyi orvosi szakirodalom

      Szerző: Laskay Barbara – Felnőtt szakápoló                              

       Létrehozva: 2025. április.09.

      Az oldalon található tartalmak hitelességéért a Birillo Zoo Kft –Birillo Angel Otthoni Szakápolás – Betegellátás Szolgáltatást ügyvezetője: Laskay Barbara felel.